Bármi, Ami Árt

És lassanként elolvad az én Az érzés magába szív Ez a furcsa kett?s kényszer Ma újabb útra hív Nem, még nem - nem látszik a vége De az eleje sem segít Adj ebb?l még egyet édes Talán jobban elrepít Úgy elmennék már - egy más lét után De a büszkeség visszatart - önmagamban tart Nézd ez már más világ - nélkülem él tovább Ne mondd, hogy nem lehet - nem hiszem, hogy nem lehet Várhatnék - de miért - pálcát tör a múlt Éveim felett, végzetem felett Ez a néhány év - itt véget ér Újra sosem kezdeném Utoljára körülnézve A külvilág megtagad Épp ideje már továbbállnom, Feledve múltamat Ahogy az útra lépek Nem számít, hogy ébredek Nem számít már ez sem kedves Írd csak a többihez. Így utoljára körülnézek De a külvilág megtagad Épp ideje már továbbállnom Tovább - feledve múltamat. És ahogyan a végs? útra lépek Nem számít, ahol ébredek Nem számít már, nem számít ez sem Nem számít, nem számít már