És Mégis

Van egy perc, mikor megérzem Az én-tudat súlyát Akaratom gyengeségét Ha önmagával szemben áll Néha az érzés felébred S nem várom a folytatást Kiszállni - odébbállni Nem hajt más - nem hajt más És mégis, mikor magamba nézek Semmi mást nem érzek másképp Megannyi vágy, ígéret Hege fel-felszakad, s fáj még Olyan egyedül érzem magam e térben, Mint gyermek a növekv? sötétben Eltévedtem és félek Ez az álom az ébredéssel sem ér véget Évek óta ugyanazt élem Új köreim fóbiák Nincs már, ami megkívánna Teszem, mit más jónak lát Azt mondták, hogy ez is az élet Ez a látszat-boldogság Van mivel id?t elütni Bolond az, ki többet vár És mégis, mikor magamba nézek Már semmi mást nem kérek Csak nehogy jöv?t lássak Kérdésre választ találjak Jobb nem tudni, mikor lesz vége Mint gondolva, mindig a végre Ha már színként egy marad meg Mikor eljön és elér