Ugyanúgy

Te is ugyanúgy érzel Ahogy szökik a fény Jobb lenne itt se lenni Új hely, új remény Hátrahagyni mindent Mi árnyékot ád S az ember sötét, vízes síkján Mennénk tovább... ...és megsz?nt a külvilág Elt?nt minden összhang Nekünk csak ez maradt Éhség, s az önemészt? harag De érzem, Hogy szunnyad a remény Kétségb?l ácsolt jöv?nkbe Többé már nem tör utat a fény A Sötétséggel eggyé váltam Részem lett és én az övé Új világom b?nre csábít Nem állok ellen - nem állok ellen én Új jöv?mre itt találtam Tarsolyomban pár erény T?zre vetném - hadd égjen Ha ez a sorsom - ennyit ért Rég vártam egy új világra Szépségre szabadságra Hitem elhagy, testem romokban S lelkem pokolra száll Te is ugyanúgy vérzel Sodródni vágysz Nem számít, ha az Élet habja Még mélyebbre ránt Ott se lesz rosszabb Ott se lesz más Elmúlunk szépen, csendben Mindegy mi vár odaát Te is ugyanúgy magadba nézel Amikor nincsen menekvés Ami érték, hamuban izzik Nem perzsel a holt remény A múlt üresnek t?nik Csak pár erény-parázs mi fénylik Ugyanúgy...